Mivel tudnánk jobban érzékeltetni a rugalmas kitartást, mint ami egyben az ehhez a részhez tartozó kérdés is:
„Milyen ötletek, gondolatok kellenek, és mi mindennek kell együtt állnia ahhoz, hogy egy cég újra és újra talpra tudjon állni a legnehezebb időkben is, majd ezekből erőt merítve egyre sikeresebbé és erősebbé válni?”
A most következő nagynevű óragyár és márka, ahová utolsó utunk szól, ahogy az acél a tűzben edződik, miközben a lehető legerősebb állapotát éri el, úgy ez az óragyár is derekasan kiállta az idő vas fogát, felküzdve magát a legpatinásabb óramárkák közé.
Ha készen áll, indulunk.
Valószínűleg az Ön számára is ismerősen cseng ez a név.
IWC SCHAFFHAUSEN ÓRAGYÁR
Schaffhausen ma is egy poros, csendes kis falucska lenne valahol Svájc német nyelvet beszélő keleti vidékén, ha neve nem forrt volna össze a kiváló minőségű órák gyártásával. Mindez 1409-ben kezdődött, amikor egy barát megépítette a St. Johann templom ütőóráját.
Az igazi fellendülés az 1800-as évek közepétől kezdődött. Egy itteni lakos, Heinrich Moser elment az ország francia nyelven beszélő, nyugaton fekvő Júravidéki órásközpontjába, hogy elsajátítsa a szakma minden fortéját. Moser nemcsak órásként, de kereskedőként is kiválóan vizsgázott. Tanulmányai befejezése után Oroszországba ment és Petrográdban órásüzletet nyitott. Alig 10 év leforgása alatt, már 70-féle órát gyártott. 1848-ban visszatért szülővárosába, Schaffhausenbe. Látta, hogy városát az iparosodás korában igen nagy hátrány fenyegeti az infrastruktúra, közlekedés területén. Az időközben gyáriparossá vált órásmestert ez sarkalta, hogy a Rajnán (ami itt még keskeny és sebes folyású) megépítse a Moser-féle gátrendszert és turbina házakat. A zöld energia úttörőjeként, ezzel megalapozta városa későbbi fejlődését. Moser Locle-ban találkozik egy amerikai üzletemberrel, Florentine Aristo Jons-al, aki a bostoni F. Howard Watch & Clock Campany igazgatója. Jons egy Massachusetts-i óragyárban tanulta ki a szakmát. Itt a svájciaktól teljesen eltérő, futószalagról lekerülő, kicserélhető alkatrészekkel sorozatgyártott órákat készítettek.
Az Amerikai mérnök-órás erőteljesen érdeklődött a Svájcban ekkor még főként otthonukban dolgozó, kézi munkát végző, jól képzett, olcsó óraipari munkaerő iránt. Ez megalapozhatta elképzelése gazdaságosságát, hogy ellássa az USA-t olcsó, de jó minőségű óraszerkezetekkel és ideálisnak találta az országot ahhoz, hogy a Svájci gyártással megkerülhesse az akkori, amerikai termékekre vonatkozó európai behozatali korlátokat.
1868
Mivel Svájc, büszke nyugati óragyártási központja tartott a tengerentúlról érkező befektetőtől, ezért elutasította. Így Jons-nak találnia kellett egy haladóbb szellemű várost.
Moser tanácsára ezt meglelte, a Svájc keleti területén fekvő, Schaffhausen-ben. A város minden tekintetben megfelelt F. A. Jons elképzeléseinek és két társával együtt, J. B. Brown és H. W. Smith-el még ebben az évben, New York-ban bejegyeztették a céget, majd Svájcban megalapították az International Watch Campany (IWC) óragyárat. Ahogy a nevükből is kisejlik, svájci órák importjára és eladására szakosodva.
1869
Az új vállalatban ötvözték az amerikai termelési rendszert, a nagyobb szakértelmet igénylő svájci kézimunkával. Erre a célra a város egyik ipari épületében béreltek helyiségeket. Hamarosan, bővítésekre volt szükség és a város egyik legrégebbi, legpatinásabb épületében, az „Oberhaus”-ban is tudtak helyiségeket bérelni.
1874
Elkészült az új gyár építési terve. Az új telephelyet a vízi-erőmű közvetlen közelében, a Rajna-folyó partján lévő területet, a Moser cégtől vásárolták meg, ahogy akkoriban hívták a „Baumgarten”-t.
1875
Meyer építész 1év alatt befejezte a 45m hosszú gyárépület építését. Ekkor 196 munkásnak adott helyet, amit akár 300 fő befogadására is kibővíthettek. Az IWC gyár a mai napig a Baumgarten strasse-n található. Jons nem csak sikeres vállalkozó, hanem tehetséges konstruktőr is volt. Az IWC zsebórákhoz (több Breguet alkatrész felhasználásával) megtervezett egy finom mechanikus szerkezetet, ami a „Jons kaliber” nevet kapta.
A tervek évi 10 000 óra gyártását irányozták elő. Viszont ennek csak a töredékét sikerült teljesíteni.
A gyár komoly pénzügyi problémákkal kezdett küzdeni. Ezt Amerika még megfejelte egy olyan törvény elfogadásával, amivel jelentős vámot vetett ki az import termékekre.
F. A. Jons terveit ez teljesen derékba törte. Ezért elhagyja Svájcot és csalódottan tér vissza az USA-ba. Valószínűleg soha sem gondolta, hogy munkássága az idő múlásával mekkora horderejű lesz.
Az alapító távozása után, az IWC gyárat egy svájci konzorcium felvásárolta. Az irányítást mégis egy amerikaira, Frederick Seeland-re bízták, akinek a következő években sem sikerült nyereséget produkálnia.
Minden veszni látszott.
1880
Mikor egy Schaffhauseni IWC részvényes, Johann Rauschenbach Vogel gépgyáros megveszi az óragyárat.
Ettől kezdve az óragyár több évtizeden és generáción keresztül svájci, családi tulajdonban maradt.
1881
Vogel váratlan halálát követően fia, Johannes Rauschenbach Schenk, 25 évesen kénytelen átvenni a gyár irányítását.
A cég nevét átváltoztatta: „Uhrenfabrik Von J. Rauschenbach”-ra.
1883
A gyár sikerének beindításában fontos szerepe volt Urs Haengi-nek, aki felismerte, hogy az óra jó üzlet a francia nyelvet beszélő svájci területeken és Franciaországban egyaránt. 52 éven át a gyár alkalmazottja volt. Ez alatt felfuttatta és egyenletessé tette a termelést, valamint új vevőket szerzett. Volt egy másik, szintén kiemelkedő ember, John Wangen mérnök személyében, aki műszaki igazgatóként dolgozott a cégnél egészen 1919-ig. Ő tervezte és fejlesztette tovább az IWC kalibereket.
1888
Az elektromosság egyre fontosabbá vált az iparban szerte a világon, így az óraiparban is. A tulajdonos távvezetékek létesítésébe kezd, ami ellátja energiával az üzemet. Eleinte csak a gyár megvilágítására és galvanizálásra, később már a megmunkáló gépek meghajtására is szolgált.
1900
Mivel az amerikai piacokat elvesztették, ezért a gyárkapukat megnyitották a kelet európai országok felé.
Ekkor az IWC órák legnagyobb piaca Németország volt, de a legfontosabbak közé tartozott még Oroszország, Ausztria és az egykori Monarchia országai is. Különösen két város, Prága és Budapest jelentősége erősödött ebben az időben. A nyereség 1895 és 1900 között több mint a duplájára emelkedett. Köszönhetően a vezetői gárda hozzáértésének és az alkalmazottak megbízhatóságának.
Érdekesség:
- Ekkor az átlag napi munkaidő 11 óra, a heti 58 és félóra volt.
- A munkaadó saját maga határozta meg a munkakezdésének és befejezésének idejét, beleértve a szombatot is.
- A munkások örültek, ha szombaton 17 órakor befejezhették a munkahetet.
1903
A gyár egyik nagy szaktudással rendelkező órása, Probus Scafusia megalkotta az IWC új filozófiáját. Ettől az évtől kezdve, minden IWC óráról pontos nyilvántartást vezetnek és szigorú minőségi követelmény biztosítja az órák tartósan jó minőségét és megbízhatóságát.
1905
R. Schenk halálát követően, a gyár irányítását felesége, lánya és veje Carl Gustav Jung pszichológus vették át, akik nyílt részvénytársasággá alakították a céget. Az aláírási jogot az új vezető, Ernst Jakob Homberger kapta meg. Ekkor még nem is sejtheti, hogy az ezt követő európai kontinens zavaros időszakában, az IWC óragyár a túlélést az Ő tevékenységének fogja köszönni.
Az I. Világháború előtti és utáni időszakban E. J. Homberger annak szentelte munkásságát, hogy megalkossa a gyár új szociális rendszerét:
- Megnövelte a gyári munkások lakóhelyét
- Létre hozott egy alapítványt a hadi özvegyek és árvák megsegítésére. Stb. (ez később Óragyári Jóléti Alapítvány néven működik tovább)
1929
A nagy gazdasági világválság súlyosan megrengeti a cég anyagi helyzetét. E. J. Homberger megvásárolja C. G. Jung tulajdonát, így egyedüli tulajdonosként vezeti tovább a vállalat sorsát.
1944
A II. Világháborúban az amerikai légierő tévedésből bombázta Schaffhausent. Egy bomba átszakította a gyár tetőszerkezetét, de szerencsére nem robbant fel. A keletkező tüzet a gyár tűzoltói sikeresen megfékezték, így a kár nem lett jelentős. A válság és a világháborúk együttesen, nagyon megviselték a cégeket, így az IWC-t is.
Európa gazdaságilag és erkölcsileg romokban hevert.
A régi üzleti kapcsolatokat, csak roppant erőfeszítések árán tudták helyreállítani:
- a jelentős Német piacot, megújulásáig leírhatták, míg
- a többi Európai országokkal és Amerikával a már meglévő régi szerződések alapján, és
- az új kapcsolatokkal, mint Ausztráliával és a Távol-keleti országokkal megalapozhatták a termelést.
Amikor már minden veszni látszott, az Angol állam jelentős megrendelésre kérte fel az IWC óragyárat. A Royal Air Force pilótáit kiemelkedő precizitású és minőségű, speciális tudással rendelkező órákkal kívánták ellátni. Ezek közül a „Mark XI” karóra volt a leghíresebb, mely antimágneses, lágyvasból készült belső házával védekezett a pilótafülkében létrejövő elektronikus és mágneses terek ellen. Az óra számlapja jellegzetes, amelynél a leolvashatóság volt a fő szempont. A karakteres számok révén a pilóták rossz látási viszonyok mellett is biztosan leolvashatták a pontos adatokat. Civil változata az „Ingenier”, a mai Nagy Pilótaórák a „Spitfire” nevet kapták.
Az óra mai típusáról tekintsen meg egy kisfilmet:
Az IWC óramárka most már újra a régi hírnevében tündökölhetett. A befolyt bevételek nyereségéből megindulhattak a fejlesztések:
- Korszerűsíthették a gyártási technológiát.
- Új automata szerkezetet fejlesztettek ki, ami a „Pellaton” nevet viseli a mai napig. Központi másodperc kijelzővel, ütés biztos felhúzó rotorral rendelkezik, melyet a mai modellekben még egy, a gyár pecsétjével fémjelzett arany medállal is ellátnak.
- Az órák tisztítására bevezetik az ultrahangos módszert.
1946
Albert Pellaton lesz az IWC Schaffhausen műszaki igazgatója. Találmányai közé tartozik a rendkívül pontos 89-es kaliber, melyben lágyvas belső tok van, amely megvédi az óraszerkezetet a mágneses mezők hatásaitól. Valamint kifejlesztett egy különösen hatékony kétirányú pawl-felhúzó rendszert, mely Pellaton felhúzó rendszer néven vált híressé.
1952
Ernst Jakob Hombergert munkásságáért a St. Galleni Egyetem díszdoktori címmel honorálta.
1955
E. J. Homberger 85 évesen végleg befejezte földi tevékenységét. Fia Hans Ernst Homberger a 3. és egyben utolsó örökös, aki egyedüli tulajdonosa volt a gyárnak és már ’34-ben csatlakozott apja gyárához, ahol vezetői beosztást kapott. Megjelenik az első automata szerkezettel ellátott IWC, mely az „Ingenieur” családnevet kapta. Egyszerű kerek kialakítása, azóta visszatért és ennek a sportos és elegáns óracsaládnak a megkülönböztető jegyévé vált. Néhány évvel később az IWC elindítja az első „Aquatimert” mellyel elindítják a schaffhauseni búvárórák sikertörténetének első fejezetét, ami a mai napig tart. A vállalat kulcsszerepet játszik az első svájci gyártmányú kvarcóra mozgalom, a “Beta 21” kifejlesztésében, amely forradalmasította az óraipart a jellegzetes hatszögletű arany tokozásával, valamint debütált az első „Da Vinciben” család.
1957
Az új igazgató egy előre tekintő vállalkozó szellem volt. Új gépeket vásárolt a kor haladó technikájának megfelelően, folyamatosan fejlesztette a gyártási technológiát, a legfrissebb szabványokat alkalmazva. Új szárnnyal bővítette a gyárat és még ebben az évben létrehozott egy új, modern nyugdíjalapot.
1962
Észrevette a technikai haladás fontosságát és jól ítélte meg a kutatások irányvonalát, a kisméretű, elemekkel működő karórák fejlesztése területén. Az IWC óragyár megalapította és részvényese lett a „Centre Electronic Horloger Suisse” (CEH) cégnek, mely a kvarcórák kifejlesztésére szakosodott, és pénzügyileg támogatta az első „Béta 21” elnevezésű svájci kvarc óraszerkezet kifejlesztését.
1967
Útjára indítják az első „Aquatimer” elnevezésű búvárórát, 20 bar vízállósággal. Az óra sikeréhez nagymértékben hozzájárult a legendás J. Cousteau kapitány, aki felrázta mély álmából a búvárkodás szerelmeseit. Így hatalmas igény mutatkozott a speciális tudással rendelkező (keszonolást is mérő) órák iránt. A mélység korlátozott látási viszonyait figyelembe véve az elsődleges szempont az óra tiszta leolvashatósága és, hogy a búvár kesztyűben is könnyen kezelhesse a gombokat.
Csobbanjon egyet:
1973
A háború óta ez volt az IWC legjobb éve.
1974
Az OPEC államok által generált 4. energia vállság fokozódása következtében, az arany ára drasztikusan megemelkedett. A svájci frank 40%-al leértékelődött a dollárhoz képest. Súlyos károkat okozva az óraexportnak, mivel az exportra szánt órák árai így 250%-al nőttek.
Miközben a SEIKO világsikerének (1969) következtében, Japán elárasztotta a világot az olcsóbb kvarcórákkal. Elkerülhetetlenné vált a nagymértékű alkalmazkodás és irányváltás. Mivel a piacon ebben az időben (a tradicionális mechanikus órák területén) egyre-másra jelentek meg a meghökkentően új fejlesztések. Az IWC felépítette és elindítja az egyre bonyolultabb óraszerkezetű, csúcs minőségű zsebóragyártó vonalat, valamint létrehozott egy modern karóra és tokgyártó sort. Szoros együttműködésben Ferdinand Porche-val, aki mint külső tervező működött közre.
1978
A cég bemutatta a világ első iránytűs óráját. Ezt egy igazán korszakalkotó újítás követett, a világon először titánium alkalmazása karórákban és az óratokok gyártásánál. A forradalmi irányváltást az akkori igazgatónak, Otto Heller-nek köszönhette a gyár.
Az új beruházásokhoz és tervekhez sok pénz kellett. A svájci bankcsoport segítségével szerződést kötnek „VDO Adolf Schindling AG” céggel. A részvénytöbbség átalakulásával a cég újra felveszi az „International Watch Co. AG” nevet.
Visszaszerezve az eredeti identitást.
1981
A vezérigazgató átadja helyét Otto Heller-nek, az igazgatói posztot pedig Günter Blümlein kapta meg.
Azonnal belekezdtek az általuk elképzelt változások gyors megvalósításába:
- Fokozták a már meglévő marketinget és egy új, „gondtalan” vásárlói réteget céloztak meg.
- A kvarcórák részaránya nagyobb lett, de a mechanikus zseb- és karórák gyártása is számottevő maradt.
- A drága karórákon kívül, ékszer együtteseket is készítettek, melyeket több neves díjjal jutalmaztak.
1985
A „Da Vinci” kollekció bemutatása. Ezzel kívántak hódolni a neves művész előtt, úgy formailag, mint szerkezeti elemekben egyaránt.
Győződjön meg róla itt:
1986
A leköszönt vezérigazgató E. H. Hamberger, 77 éves korában elhunyt.
Még ebben az évben elkezdenek használni egy új, gyakorlatilag karcolhatatlan és törhetetlen kerámia anyagot a cirkónium-dioxidot.
1987
Bemutatják az első szögletes, vízálló, automata, örök naptáras IWC Schaffhausen karórát.
1991
Az IWC igazgatója G. Blümlein megalapította (Schaffhausen székhellyel) a Svájci Óragyártók Szövetségét, az LMH Csoportot.
A csoport tagjai szavazati arányban:
- 100% IWC
- 90% a szászországi Lange & Söhne
- 60% Jaeger-Le Coultre
Összesen 1440 embert alkalmaznak.
1993
Az IWC óragyár fennállásának 125. évfordulója alkalmából bemutatja a világ akkori legbonyolultabb mechanikus karóráját, az „II Destriero Scafusia”-t, egy egyszeri limitált, 125 darabos kiadásban. Az óra számos komplikációt tartalmaz, beleértve a turbillont, öröknaptárt, másodperc osztott részét, percismétlést, stb.
2000
A kör bezárul. Az LMH Csoportot megvásárolta, a főként luxuscikkek forgalmazásában érdekelt amerikai Richmont Cégcsoport. Ezzel szélsebes növekedésnek indult a márka hűséges rajongóinak tábora. A csoport garantálta az LMH cégek függetlenségét, megtartva a már meglévő vezetést. Így az IWC óragyár 100%-ban svájci tulajdonban maradt. Ez a fontos stratégiai lépés, megerősítette az IWC piaci pozícióját és így nagyobb piaci részhez juthatott.
A gyár jelenleg 700 értékesítési ponttal rendelkezik szerte a világon.
A Richemont Csoportban bekövetkezett a kollekció teljes átcsoportosítása:
- A piramis csúcsára a komplikált szerkezettel ellátott „Grand Complication” és a „Da Vinci” család került.
- Alatta helyezkedik el a „Portugieser” család, mint a műszakias férfi márka, az elegáns órák szegmensét fedi le.
- Végül az IWC saját profilját jellemző család, melynek bázisát a sportos órák
A sport vonalat 3 fő elem között osztottak szét:
- Föld („Ingeniere”)
- Víz („Aquatimer”)
- Levegő („Spitfire”)
Kiadják a saját fejlesztésű, extra nagy „5000-es” automata kalibert, mely 7 napos járástartalékkal és járástartalék kijelzővel rendelkezik.
2001
Az IWC létrehozza a gyűjtők online fórumát. Ez a gyűjtők és rajongók számára az első fórum a márkával kapcsolatban. Ebben az évben elhalálozik Günter Blümlein igazgató. Az Ő munkájának szintén sokat köszönhetett az IWC óragyár.
2003
Az IWC óragyár egy különleges új öröknaptár szerkezettel jelenik meg, a „Portugeiser Perpetual” kaliberrel. Különlegessége, hogy az éjszakai égbolton, az egyenlítőtől délre nem csak a csillagképek, hanem a Hold, különböző fázisai is tükörképszerűen jelennek meg. Ezt a tükröződést jeleníti meg az új szerkezet úgy, hogy egyszerre mutatja az északi és déli félteke holdfázis képét. A cég mérnökei a fogaskerekek és azok fogszámainak zseniális megoldásával, egy különlegesen pontos holdkijelzőt alkottak meg, melynek eltérése 577év/1nap.
Kisfilm az óráról:
2005
Az IWC történetének legnagyobb szerkezeti bővítése megtörténik. A gyár mindig is az eredeti 3 emeletes ősi cégépületben volt megtalálható. Ez évben, a műemlék védelmet élvező központi épület, egy a homlokzatán nagyvonalúan üvegezett korszerű keleti szárnyal bővült.
2007
Tovább bővítik a gyárat és a maró-, polírozó-, tokgyártó részleg helyén, júniusban megnyitották az IWC Múzeumot. A modern építészeti és multimédiás megoldások, luxus körülményeket teremt, a cég izgalmas történetének megtekintéséhez.
TIPP!!!
A bakancs listából ez a hely sem maradhat ki.
Cím:
IWC SCHAFFHAUSEN Múzeum
Baumgarten strasse 15.
CH-8201 Schaffhausen
Svájc
NYITVATARTÁS:
Keddtől péntekig: 09:00 – 17:30
Szombat: 09:00 – 15:30
A múzeum vasárnap, hétfőn, munkaszüneti napokon és különleges belső rendezvényeken zárva tart.
Ha már 1850-ben Moser a zöld energia úttörőjének számított, akkor az óragyár továbbra is a klímavédelem hű támogatója maradt. Mérésekkel igazolták, hogy az IWC megfelezte a gyártás során kibocsátott CO2 mennyiséget.
2008
Nincs megállás.
A 140. évet ünneplő jubileumi évre elkészül a gyár nyugati szárnya és ezzel, egy időben megnyílnak a kapuk a rajongók és az érdeklődő látogatók előtt. Már a recepción mid össze egy üvegfal választja el az óragyártást a kíváncsi látogatóktól.
Az IWC nyitott a nagyközönség előtt. A kerek évforduló tiszteletére, a 6 különböző óracsaládból, egy 140 db-ra limitált kollekciót állítottak össze, az alapító emlékére, a különböző korszakok, különböző hangulatával.
Az IWC Schaffhausen óragyár alapítványain keresztül, több akcióval segíti a rászorulókat. Prominens személyekkel (Jan Reno, Zinedine Zidane stb.) népszerűsítik óráikat, bővítik eladási pontjaikat és múltjuknak köszönhetően a kiváló minőség jelképeként él a fejekben szerte a világon.
Lazítás képen lessen be egy csöppet a kulisszák mögé:
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
Így az út és az összes időutazásunk végére érve valószínűleg Ön is tisztán látja, miközben válasz is a bejegyzés elején feltett kérdésre, hogy:
- az óraipar sokkal komolyabb és több az asztal mögött görnyedő „órásnál”,
- az óramérnökök és órások sokaságának csapatára, összehangolt, harmónikus munkájára van szükség, hogy egy óramárka naggyá válhasson,
- csak példát lehet venni a bemutatott óragyárak kitartásából,
- a már veszni látszó dolgokból hittel, bizalommal, lehet nagy álmokat megvalósítani,
- bátran ráfekhetünk az intuícióink hullámára,
- ha erősen hiszünk a pozitív változásban, meríthetünk a csillagok megfelelő összeállásának energiájából,
- ezeket ügyes üzleti, kereskedői és fejlesztői érzékkel, sikeresen tudja alkalmazni a saját céljai megvalósításában,
- mikor már a múlt időutazásának szerves részévé válik, cége túlnőve az alapító(k) nevét, de annak alapértékeiből, gondolataiból, ötleteiből táplálkozva, friss megújuló gondolataival, energiájával saját identitását élhesse századokon át,
- közben számos forradalmian új technikai újításokkal gazdagítja a jövő generációit.
Mindezek megvalósítását kívánjuk Önnek!
Reméljük útjaink során sok hasznos információval lett gazdagabb és jól érezte magát.
Ennek a hatalmas iparágnak mi csak egy apró porszemei vagyunk, melyben utolsó, bár fontos láncszemként, a híd szerepével szolgálunk, amivel a lokális adottságok szintjén, több óramárkát képviselve összekötjük a lelkes óraviselőket a minőségi óragyártókkal. Pillantson be a mi Történetünkbe (is).
Hogy teljesebb képet kaphasson az Európai óraipar helyzetéről és magabiztosan tudjon dönteni egy jövőbeni óravásárlás során, még adósok vagyunk a Svájci óraipart megmentő Swatch Group történetével, melyet a következő részben járunk kicsit körül.
Aztán ismét jönnek a praktikumok.
Forrás: borítóképek Unsplash és Pixabay, a cikkek Wikipedia, Internet (a képekre kattintva elérhetőek az oldalak és a képek forrása), valamint:
Antik órák; Babucs Éva szerkesztésében, Geopen Könyvkiadó 1998
Óraművek Időutazás korok, szerkezetek, stílusok és márkák világában; Babucs Éva szerkesztésében, Geopen Könyvkiadó 1987
